β-KAROTIN – nagy mennyiségben ártalmas?

Dietetikusként rengeteget foglalkozom az étrend-kiegészítők -kontra természetes formában bevitt élelmi anyagok kérdésével. Ezek közül is a béta-karotin kiemelt szívügyem.

A téma fontosságát két, egymást tagadó, korunkat általánosan uraló elgondolás elterjedésében látom:

A növényi kivonatok hatása bizonytalan, évjáratonként változik, hatásuk kiszámíthatatlan, orvos nem alkalmazza őket. Ez nagyon sok “természetes” gyógymódra érvényes.” A XXI. századi nyugati orvosláson belül elterjedt az álláspont, miszerint a gyógynövények nem biztonságosan használható terápiás eszközök. A hipotézis elterjedése azon alapszik, hogy nem ismerjük a pontos vegyületet, mely a növény célzott hatását kifejti, nem állíthatjuk be a terápia pontosságát az adott egyedben jelen lévő hatóanyag-koncentráció bizonytalansága miatt. A szintetikumok nem véletlenül terjedtek el, hiszen számos betegséget célzottan kezelhetünk velük, az izolált hatóanyagoknak köszönhetően.

A másik, korunkban jelenlévő szélsőségesség a különböző bio élelmiszerek, gyógynövények, gyógyhatású készítmények, étrend-kiegészítők fanatikus terjesztése. Ennek hátterében pontosan az előző nézetek bukottsága áll, mivel az emberek csalódtak a szintetikumokban, többek között a számos mellékhatás okán. Tehát ezektől elfordulva, de még mindig célként az egészségük megőrzését, betegségük kezelését kitűzve álltak át bizonyos istenített gyógyhatású készítmények használatára.

Az írásom a béta-karotinon keresztül a fenti két ellentét köré épülve mutatja be a bizonyított terápiás lehetőségeket a teljesség igénye nélkül, ám azon teljességre törekedve, mely megteremtheti a hidat a két szélsőséges irányzat között. 1-1 témát és konkrét esetet elemezve, a kis részletektől érkezhetünk el a hídra, melyen átlépve az ál-tudományosság buktatói felett a tiszta tényekre fektetett valósághoz juthatunk el, ami a hatóanyagokkal való gyógyítást illeti. (Favaro & Santonastaso, 2012; Swenne & Stridsberg, 2012)

 

Ugyanazon anyagok rendszeresen fogyasztva, a napi étkezés részeként tudnak preventív eredményeket elérni, ami egy sokkal jobb megoldás, mint amikor már a kialakult betegséget kell kezelni. Nézeteim szerint ennek a szemléletnek az elsajátításán van a hangsúly. Fontos megismerni a gyógynövények hatásmechanizmusát, ami által ők az ortodox medicina és allelopátia részévé válnak. (Swenne & Stridsberg, 2012)

 

Az igény ma már megvan erre a szemlélet-váltásra,

ami csak akkor fog elterjedni,

ha az egészségügyben dolgozó szakembernek is ez lesz a szemlélete.

Cooper, 1994

Ezen szemléletet, a bizonyítékon alapuló hatóanyag-felhasználást szeretném alátámasztani az antioxidánsokkal, lipidekkel, kiemelten a béta-karotinnal kapcsolatos tanulmányom által.

Kémiában a tetraterpének családjába tartoznak a növényi hormonok, a politerpének, és a karotinoidok. A karotinoidok 40 C-atomos diterpén egységből tevődnek össze dimerizálódással. A kialakult hosszú lánc egyik vagy mindkét végén képes létrejönni 5 vagy 6 tagú gyűrű, és a kettős kötések is eltolódhatnak, magyarán izomerizáció következhet be. A karotinoidok a természetben igen elterjedtek, vörös és sárga színtestekben ( kromoplasztiszok) találhatók. Egyesek közülük a szervezetben A-vitaminná alakulnak át. A-vitamint eddig csak állati szervezetekből sikerült izolálni. Tengeri és édesvízi halak májában termelődnek. A növényvilágban az γ, δ, ε és ζ –karotinok fordulnak elő.

Ezek a növényi színanyagok, melyek terápiás alkalmazása mindig az antioxidáns hatásukhoz kötődik. Náthás megbetegedéseknél, időskori makuladegenerációban az UV fény káros hatásainak kivédéséből fakadó hatásuk miatt, valamint feltétlenül meg kell említeni az A vitamin provitaminjaként való szerepüket, értjük ez alatt a béta-karotint. Továbbá a likopint, ami a paradicsomban lévő színanyag. „A likopinnak a rosszindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésében, prosztata rák megelőzésében nagyon komoly irodalma és bizonyítottsága van.” (Túry, 1996)

A béta karotin hatásai:

Minden zöld növényben vannak karotinnak nevezett zöld pigmentek. A klorofill és a karotin lényegében együtt működik egymással. Az egyik létfontosságú kapcsolat abban áll, hogy a klorofill aktiválja az E- és K-vitamint előállító enzimeket, és segít A-vitaminná alakítani a karotint.

A National Research Council (Nemzeti Kutatási Tanács) támogatja az A-vitamin/ béta-karotin alkalmazását a rák megelőzésében;[1]a brit orvosi folyóirat, a The Lancet beszámol egy 19 évig tartó kutatásról, amelynek során hetedére csökkent a rákos estek száma azok között az erős dohányosok között, akiknek viszonylag magas volt a béta-karotin fogyasztásuk. (Lõke, 2007)

Dr. Charles Simone orvos, a Cancer and Nutrition (McGraw-Hill, 1983) szerzője azt állítja, hogy a béta-karotin „a leghatékonyabb szabadgyök-semlegesítő. vagy eltakarító, amit ma ismernek… megállítja azt a folyamatot, melynek során a közönséges sejt rosszindulatúvá válhat”. A sok béta-karotint tartalmazó étrend összefüggést mutat bizonyos rákbetegségek kisebb előfordulási arányával.

Ez a védelem azonban úgy tűnik, csak az élelmiszerekből származó béta-karotin esetében érvényesül – a béta-karotint tartalmazó étrend-kiegészítőknél NEM MUTATHATÓ KI.

Ugyanakkor a béta-karotin kérdésnek volt köszönhető az a felismerés, hogy a túlzásba vitt antioxidánsok alkalmazása nem feltétlenül előnyös. Az antioxidánsok étrend-kiegészítőként való bevonása az abból a felismerésből adódott, hogy a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag táplálkozást követő populációkban kimutathatóan  kisebb volt a szív,- érrendszeri kockázatok előfordulása. A 90-es évek elején, amikor a tudatos táplálkozás és az egészséges életmód előtérbe kerültek a fejlett világban, rengeteg epidemiológiai vizsgálatot végeztek ennek alátámasztására. Főleg az USA-ban, Finnországban és néhány Nyugat-európai országban végeztek ilyen vizsgálatokat. Ezeket értelmezve hamar rájöttek arra, hogy az oxidatív stressz okozta szabadgyökök kivédésében nagy szerepe van bizonyos vegyületeknek. Az oxidatív stressz a mai életmódnak sajnos velejárója –elsősorban a környezeti szennyezés, a túlzott gyógyszerfogyasztás következtében. Ebből adódott az elgondolás, hogy természetes antioxidánsokat fogyasszanak, s megfigyeljék a magas kockázatú betegségek előfordulását. Több tízezres populáción végeztek vizsgálatokat, az elsőként kiemelt természetes antioxidáns nem véletlenül épp a béta-karotin volt. Sajnos nem élelmiszerként fogyasztották a maga természetes összetettségében, hanem izolált formában, magyarán béta-karotin kapszulákat alkalmaztak nagy dózisban. Amikor kiértékelték ezen vizsgálatokat a 90-es évek elején, kiderült, hogy valóban az a populáció, aki fogyasztotta, csökkent a szív,- érrendszeri tünetekről tanúskodott, különös tekintettel a szívinfarktus előfordulására. Nagy öröm volt, hisz beigazolódott az a teória, miszerint ezeknek a szereknek jelentősége lehet a kórfolyamatok kivédésében. Ez adta aztán a gondolatot, hogy kiértékeljék rák vonatkozásában is, amely kialakulásában tudottan szintén szerepe lehet a nem megfelelő életmódnak, oxidatív stressznek stb.. Az is pozitív eredménnyel zárult a globális kivizsgálást illetően. Akkor szerencsére már kellő számítógépes kiértékelési rendszerek álltak rendelkezésre a vizsgálat pontosítása céljából, így azt mondták, hogy értékeljék ki a különböző ráktípusok vonatkozásában is. Ekkor jött a feketezuhany, mert

kiderült, hogy az étrendkiegészítőként bevitt béta-karotin a tüdőráknál nem hogy csökkentette a kockázatot, hanem szignifikánsan emelte!

Ez 1994-ben volt, amit azóta a béta-karotin fekete éveként emlegetnek. Ami persze abszolút pozitív a kérdés rendeződése szempontjából (Zerbe, 1996).

Mi áll mindennek a hátterében? A szervezetünk sokoldalú antioxidáns védelemmel rendelkezik, melyben elsősorban enzimek, vitaminok és reparáló enzimek vesznek  részt. Ha a védvonal bármelyike kiesik, vagy az oxidatív stressz olyan erős, csakis akkor van szükségünk külső antioxidánsok bevitelére. Ám legalapvetőbb a védővonalak mellett a szervezetünk szöveteinek alacsony O-tenziója. Egyetlen egy szervünk a kivétel: a tüdő. Tehát ennek okán lehetnek veszélyesebbek a tüdőben képződő, vagy az oda bejutó szabadgyökök. Amikor egy antioxidáns befog egy szabadgyököt, akkor ő belőle lesz szabadgyök, mint ahogyan a redox rendszerek értelmében ez másképp nem is képzelhető el. A keletkező szabadgyök is károsít. A béta-karotin izolált formában való fogyasztásánál prooxidánssá válik, tehát belőle nagy mennyiségben képződnek szabadgyökök. Figyelembe véve a tüdő magas O tenzióját, ami kiesett a természetes védővonalból, már elegendő ahhoz, hogy megemelje a tüdőrák kockázatát. Ekkor fogalmazódott meg azon deklaráció, mely szerint egyetlen antioxidáns nem antioxidáns, valamint ekkor lett kimondva a táplálkozástudomány területén, hogy a természetes antioxidánsokat a táplálkozás részeként kell bevinni.Ennek az oka, hogy ha nem egy izolált növényi kivonatot eszik meg ez a populáció, hanem a sárgarépát vagy a sütőtököt fogyasztja el, még ha ugyanazt az antioxidáns mennyiséget is viszi be, akkor még egy sor olyan antioxidánst elfogyasztott volna, ami a béta-karotinból keletkező különösen veszélyes szabadgyököket befogják. A keletkező szabadgyökök sem egyformán károsítanak, nagy különbség van közöttük. Például a paradicsomban található karotinoid ilyen értelemben sokkal kevésbé veszélyes, mert a belőle keletkező szabadgyök kevésbé károsít. (Szabó, 2007)

 

Összegzés

 

Megállapíthatjuk, hogy nem helyes a nagy dózisban, tiszta formában elfogyasztott antioxidáns, és hogy az antioxidáns terápiának megvannak a veszélyei. Nem véletlenül a karotinoidoknál bukott ez ki, csak bele kell gondolni a 40 C-atomból álló konjugált kettős kötéseket tartalmazó rendszerbe. Óriási védő hatása van az UV-fény indukálta szabadgyökök kivédésében, nem véletlenül van a fák levelében a felszíni epidermis alatt felhalmozódva, hiszen nem tudnának a növények sem megélni ilyen oxidatív stressz alatt, ha nem védekeznének.

Ám ha egy antioxidánst egy flavonoid vagy c-vitamin kíséretében viszünk be, kikerülhetjük annak oly mértékű károsodását, ami már az egészségünket veszélyezteti, hiszen ezek az anyagok egymást regenerálják.

Az élelmiszerek részeként biztosított a komplex hatóanyagbevitel, és túlhaladott a hipotézis, hogy emeljünk ki egyet, és tiszta formában, jó nagy dózisban adagoljuk, mert ez, mint ahogy azt a béta-karotin bebizonyította, még kockázattal is jár.

 

 

 

Hivatkozásjegyzék

Cooper, P.J. (1994). Hogyan befolyásolja a bulimia az emberek életét? In P. J. Cooper (Ed.), Farkaséhség: Miért betegség a kórosan fokozott étvágy?Hogyan szabályozhatjuk csillapíthatatlan éhségünket?: Útmutató a gyógyuláshoz (pp. 27-31). Budapest: Springer.

Favaro, A., & Santonastaso, P. (2012). Reply to: Body Image in Anorexia Nervosa: The Link Between Functional Connectivity Alterations and Spatial Reference Frames. Biol Psychiatry. doi: 10.1016/j.biopsych.2012.10.015

Lõke, János. (2007). Túry Ferenc: Anorexia, bulimia : önsegítõ és családsegítõ kalauz. Psychiatria Hungarica, 22(1), 97-99.

Swenne, I., & Stridsberg, M. (2012). Bone metabolism markers in adolescent girls with eating disorders and weight loss: effects of growth, weight trend, developmental and menstrual status. Archives of osteoporosis, 7(1-2), 125-133. doi: 10.1007/s11657-012-0090-3

Szabó, Pál. (2007). Az evészavarok: anorexia nervosa és bulimia nervosa. Debreceni Disputa : kulturális-közéleti folyóirat, 5(11-12), 82-87.

Túry, F. (1996). A depresszió és az evészavarok. (1), 85.

Zerbe, Kathryn J. (1996). Anorexia nervosa és bulimia nervosa : amikor a testi “tökéletesedés” vágya öl. (3), 123 p.